“ A jelenleg divatban levő, és több helybeli czégtől jó minőségben szerezhető díszes keretbe foglalt üvegczímtáblák, melyeknek hátlapján fekete alapon arany betűk- többnyire gyöngyház betéttel- bolt párkányzatához arányosan beillesztve, nemes egyszerűségükben, még inkább megfelelnek a jelzett igényeknek.”

A századforduló idején a klasszikus díszítőfestés módszerei szerint dolgozó címfestő mesterek, munkájuk során a gyakoribb zománctechnika használata mellett egyre gyakrabban az üvegfestés és az üvegaranyozás technikáit is alkalmazták.

Az üveglapokra a mesterek felirataikat, ábráikat a hátoldalra festették és aranyozták, ezzel a technikával mély hatású, időtálló és legfőképpen elegáns felületeket hoztak létre.
Munkáikhoz az aranylapok különböző minőségű és színű változatait használták, melyek felhelyezése az adott felületre különleges szakértelmet igényelt egykoron és ma is.
A tizenkilencedik század végén az üveggyártás innovációinak köszönhetően a nagyméretű és kiváló minőségű, akár edzett síküveg előállítása már nem ütközött akadályba. Az üvegipar fejlődése által a címfestőipar fellendülőben lévő ága az üvegcímfestő mesterség is szélesebb felhasználási lehetőségekhez jutott.


AZ ÜVEGARANYOZÁS SORÁN HASZNÁLT ANYAGOK ÉS A MUNKAVÉGZÉS TECHNIKÁJA


Az üvegaranyozás során használt legfontosabb anyag az aranyfólia, más néven aranyfüst lemez. A leheletvékony, különböző karátszámú általában tizenkét-huszonnégy karátos, kézi kovácsolással készülő különböző színárnyalatú arany lapokat a kívánt színárnyalat elérése érdekében ugyanúgy ezüsttel, rézzel, nikkellel, platinával, ónnal, kadmiummal ötvözik ma is, mint egykoron. Az így kapott anyagot simára csiszolt gránit tömbökön régen kézi, ma már gépi kalapáccsal verik, nyújtják, majd az aranyfóliát általában nyolc centiméteres négyzetekre, méretre vágják. A lapocskákat úgynevezett füzetekben finom selyempapírral különítik el egymástól.
Az üvegaranyozás két különböző applikálási eljárásra, a vizes és az olajos bázisú technikára épül. Minden esetben a feliratokat, motívumokat az üveg hátoldalára, tükörírásban készítik. A vizes aranyozás hatására az üvegen az arany tükörfelületet képez. A megtisztított felületre a vizes oldat felhordása után felhelyezik az aranyfüst lemezeket, majd száradás után bársonypárnával megcsiszolják. A csiszolás az esetleges hajszálrepedések megszűntetésére irányul. A tökéletesen egyöntetű arany felület elérése érdekében egy második réteg felhordása is szükséges. Ezt követően a teljes felületet bevonják egy rendkívül erős, általában fekete festékkel, a fedőfesték az üveg elülső oldalán tükröződő felületet képez.
A második eljárás az olajos aranyozás, ami a mixtion nevű kötőanyag használata során az üvegen matt aranyfelületet hoz létre. A különböző száradási idejű mixtion alapra hordható fel az aranyfüst lemez. A két technika ötvözésével a fényes és matt megjelenési mód kombinálható.

A különböző karátszámú aranylemezek váltogatásával gazdagabb színhatások is elérhetőek.
A speciális zománc- és üvegfestékek használatával az aranyfelületek kontúrozására, árnyékolására, színátmenetek, háttér, valamint egyéb betűk és motívumok festésére is lehetőség nyílik.

Az üvegaranyozásnál használt legfontosabb eszközök a szarvasbőrrel bevont aranyozópárna, és a legömbölyített, kétélű aranyvágó kés. A kés segítségével vágható méretre a párnán az aranyfólia. A párnáról mókusszőr ecset segítségével lehet felvenni, majd az adott pontra illeszteni az aranyfüst lemezeket.

Az aranyozás mellett a felületet díszítő festéssel, különböző színű kagylóhéjak, és egyéb anyagok applikálásával, üvegmarási és üvegcsiszolási eljárásokkal, valamint az íráskép, a betűcsaládok, a betűtervezés, azaz a tipográfiai eszközök alkalmazásával, szinte végtelen változat hozható létre. Minden egyedi igény, elképzelés teljesíthetővé válik.

A kézzel festett és aranyozott, úgynevezett üvegcímtáblák fénykora a tizenkilencedik század utolsó harmadától a második világháborúig tartott.

A háborút követően előálló üveghiány és a társadalmi rendszer változása miatt nehezen, vagy egyáltalán nem volt kivitelezhető e mesterség gyakorlása. A huszadik század második felére, főleg az utolsó harmadára a nyomdaipari eljárások és lehetőségek bővülésével, a digitális technikák előretörésével, valamint a kereskedelem szerkezetének drasztikus átalakulásával a címfestő mesterek eltűntek, tudásuk szinte teljesen elveszett.

Kisfilmjeinkkel igyekszünk bemutatni és népszerűsíteni az elveszettnek tűnt üvegművészeti technikákat, melyek reményeink szerint újra elfoglalják méltó helyüket a hagyományokkal rendelkező mesterségek tárházában.


Az Iparművészeti Üvegtechnikák Filmsorozat Első fejezetének elkészítését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.